Szóval, január 16-án megváltozik a mobilszámok formátuma - tudjátok +36......

Ennek örömére rászántam magam a készülékcserére - ha már át kell irjam a számokat, akkor majd átírom az új készülékben. Lassan négy éves az a készülék, amit használok eddig használtam, és bizony már a haláltusáját vívja.

Be is mentem a legközelebbi üzletbe, kivártam a sorom. Az amerikai mosolyú szőke szépség a pult mögött  le is pakolt elém rögtön nyolc dobozt, és kezdte magyarázni, hogy melyik mit tud. Valahogy így: 

"Ez a kedvencem, olyan kis cuki, elfér a nesszeszerben is, és lehet vele fényképezni, meg lejátszik mindenféle zenét - érted?" (Nem tudom mikor tegeződtünk össze, ebben a kontextusban kicsit zavart. Ahogy a stílus is - elszoktam tőle)

Bólogattam, hogy értem, s próbáltam közbevágni: Én csak egy alapgépet szeretnék, amivel telefonálni lehet, nem kell hogy mást tudjon.... De ő zavartalanul bontogatta a következő érintőképernyős csodát. Megismételtem egy kicsit erőteljesebben az előzőt: Én olyan telefont szeretnék, amivel telefonálni lehet.... Nagy szemeket meresztett, kicsit visszavett a mosolyból, de folytatta a bemutatót.

Nem, nem kell, érintőképernyős. Nem kell, hogy fényképezzen. És arra sincs szükségem, hogy egyben MP3 lejátszó legyen. Csak telefonálni szeretnék vele.... Van olyan készülék?

(....)

"Ööööö sajnos elkapkodták...."

Még szerencse, hogy így mondta. Kezdtem magam őskövületnek érezni abban, hogy arra akarok használni valamit, amire való...