S már is helyesbítenem kell: nem levelet, emailt. Pedig nosztalgiával emlékszem még arra az időre, amikor borítékot címeztem, bélyeget ragasztottam s úgy adtam fel a - ha fontos volt ki tudja hányszor újraírt - levelet; aztán pedig lestem a postást, mikor érkezik válasz rá.
Szóval ma emailt írtam - és fülemben csengett Tatjana levelének eleje:
"Я к вам пишу - чего же боле?
Что я могу еще сказать?
Теперь, я знаю, в вашей воле
Меня презреньем наказать.
Но вы, к моей несчастной доле
Хоть каплю жалости храня,
Вы не оставите меня."
(csakazéris oroszul!)
és vége( na, erre már nehezebb lenne rákeresni!): "Vagy tépd szét ezt az álmodást kemény szóval. Megérdemlem. Végeztem! Átfutni nem merem" , bár a téma teljesen más.
Most jön az aggódás azon, hogy vajon értette-e. Vajon az ő nyelvén sikerült-e megfogalmaznom... Válaszol-e? S ha igen, akkor mikor?
S az utóbbi kérdés nyomán indult el a fantáziám: vajon, ha a középkorban elküldtem volna egy hasonló levelet (ez kb.250 km távolságra ment) mikor érkezett volna válasz?
Na, jó, akkor KÉT HÉT TÜRELEM.... ???
Nem lehetne még ma este?!
