Van a náthának egy speciális fajtája, ami időről időre előjön - és már naaaaaaaagyon útálom: amikor nem kaptam el senkitől, nem fáztam meg/fel és mégis hőemelkedéssel, fejfájással, gyengeséggel, takonykórral küszködöm.

Szeretethiányos nátha - így hívom.

Akkor jelentkezik, amikor épp semmi nem "elég jó" amit és ahogy csinálok "Mikor talán már minden elveszett, sok jóságomból nem maradt meg semmi"; amikor az egyedüllét magánnyá korcsosul; amikor a pihenés tengi-lengivé válik és nem felüdüléssé; amikor "nem tudom már magamat szeretni".

Ami viszont jó, hogy mióta tudom a gyógyszerét, gyorsan gyógyul....

Elég, ha felismerem, hogy ez most "csak ennyi".... és tudatosítom.

Elég, egy bögre kakaó mellett elüldögélni vele... És Vele, mert Ő tudja azt a békét megadni, amire a jól-léthez  szükségem van. " De itt van és olyan jó a kezed."

.... azt hiszem, főzök egy kis kakaót.

Kérsz?

PS: Az idézeteket Ady E. Becéző, simogató kezed című verséből vettem.