* A pécsi belügyeket nem követem, az információk csak hallomásból származnak, hátterüket nem ismerem, nem jártam utána....
Szeretem a könyvtárakat... Mióta az eszemet tudom - na jó, szóval mióta olvasni tudok, mindig jártam könyvtárba. Már az illata is jó érzést kelt bennem. Furcsa, egész más, mint egy könyvesbolté, ahol új könyvek sorakoznak a polcokon, a könyvtárban a régi könyvek semmihez sem hasonlítható illata vár. Szeretek böngészni a kötetek között.... végigsétálni a polcok között.... válogatni, hogy épp melyik könyv szólít meg arra, hogy elolvassam, elmerüljek világában. S jó keresni egy adott könyvet: vajon meg van-e, vagy várni kell rá...
Mióta ide költözem, nem jártam könyvtárba. Valahogy mindig kimaradt a városi kirándulásokból, beszerző körutakból. Az internetnek és az elektronikus könyvtárnak hála, sok minden elérhető néhány gombnyomással is. De hiányzott a könyvélmény...
Így rászántam magam, és tegnap Pécsen beíratkoztam a könyvtárba. Méghozzá a Csipkefa gyermekkönyvtárba. Hogy miért? Mert Pécsen összevonják a könyvtárakat, és így az év folyamán mindegyik felnőtt könyvtár költözik, s hosszabb ideig zárva tartanak (hónapokig).... A könyvtárosok számára is követhetetlen időben és sorrenben. A megyei könyvtárban javasolták a gyermekkönyvtári tagságot: így ugyanis könyvtárközi kölcsönzéssel mégis elérhető az anyaguk (ha tudom, melyik könyvet keresem.)
Első alkalommal nem éltem ezzel a lehetőséggel, hanem boldogan vetettem bele magam azokba az "ifjúsági-könyvekbe", amik a polcokon sorakoztak. Jó volt újra az ismerős címekkel találkozni, és felidézni a régi könyvélményeket.
Este a Titkos kertbe tettem kirándulást Burnett könyvével. Tudom, amikor először olvastam, hónapokig játszottam belőle. Még ma is megcsiklandozta a fantáziám. Jó volt.
