Volt egy hónap,
- Amikor minden este megkérdezte valaki, hogy hogy vagyok, és a "jól vagyokon" túl is meghallgatta a választ.
- Amikor szimmetrikus kapcsolat épült, barátság mélyült beszélgetésekben, hallgatásokban.
- Amikor beszélhettem és hallgathattam semmiségekről, futó napi felhőkről épp úgy, mint legbelső történésekről.
- Amikor nem valami ködös, valószínűtlen messzeségben imbolyogott Isten vezetése, hanem emberi módon mutatkozott meg: ember által jött közel, emberalakban öltött testet, és a Logosz emberi szavakban vált érthetővé és élhetővé.
- Amikor volt néhány plusz odafigyelést igénylő feladat, de annyi örömet hozott, ami nem állt arányban a befektetett energiámmal; nem ettől lettem értékes - de gazdagabb lettem.
- Amikor alkothattam, s örömet hozott az alkotás: felcsillanó szemeket, néma gesztusokat.
- Amikor azt adhattam, amit adni tudok: elég volt szolgálni és hallgatni.
- Amikor fel tudtam menni misére nap mint nap munkám végeztével, s úgy ott lenni, hogy az jelen-lét volt, nem feladat. Nem volt (nagyon) ciki sírni vagy épp köhögni.
- Amikor nem csak az agyamig jutottak el a prédikáció szavai, s volt helye a reflektálásnak.
- Amikor tudtam a "Te" felé lépni félretéve  a félelmeim.
- Amikor nem gépnek, hanem embernek érezhettem magam. Nem kellett szégyelnem tört valómat; múltamat, álmaimat- vágyaimat a jövőről, sem jelenem, amikor sokszor csak a szó  még a "több", a jobb.
- Amikor "bábáskodhattam" Isten közelében, együttműködve vele - ha csak a körülmények formálásával is, vagy azzal, hogy hallgatok, jelen vagyok.
- Amikor nem ítéltek meg/el sem tetteim, sem szavaim sem szándékaim szerint.
- Amikor dadogásom értő fülekre talált, sebeim pedig "gyöngéd érintésre"
Volt egy hónap.... ami erőt ad/hat a kövtkezőkre.
 
Köszönöm.