Ma végre volt egy kis időm köszönteni az új évet, és tervezgetni.

A tervek nagyon fontosak, és újévkor nem véletlenül tervezgetünk, a megújulás szándéka egyidős az évkezdet ünneplésével. Ahogyan a természet minden évben újjászületik, ugyanúgy mi is szeretnénk - csak ne feledjük, hogy a természet maga az újjászületésében is állandó marad; a fa itt az ablakom előtt ugyanaz lesz idén is, a megújulás csak friss hajtásokat és leveleket jelent, nem pedig egy másik fát.

Sokan mások is felfedezték már, hogy az újévi elhatározások nem különösebben működőképesek. A 40 évesnél idősebbek körében például kevesebb mint feleannyi ember tesz újévi fogadalmakat, mint a fiatalabb korosztályokban. Ez magyarázható azzal is, hogy ők már megtapasztalták, mennyi fogadalom marad teljesítetlenül, és azzal is, hogy ekkorra tényleg felnő az ember, ennek egyik jeleként pedig nem akar többé erőszakkal mássá válni, mint ami. Én is megtapasztaltam, pedig még messze a negyven.....

Mégis, azt mindig érdemes felsorolni - újévkor is -, hogy mik fontosak nekem mostanában, mikből áll a "meg kéne még valamikor csinálni" lista. Ez segít észben tartani a lényeges dolgokat, és segít abban is, hogy ne vállaljuk túl magunkat és észrevegyük, mi mindennek örülhetünk: a működő testünknek, a környezetünknek, a barátainknak, még ha kilométeres is a régóta esedékes levelek listája.

Szóval, ma reggel megint összeírtam a fontos dolgokat. A felsorolásom persze elég lesz a következő tíz évre, de csüggedni nem szabad. Kezdetnek elég, ha amikor kész a kávé, rögtön visszateszem a tejet a hűtőbe. Vagy hogy ezt a sokat tervezett blogot elkezdem írni.