" Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sohasem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet" /Saint- Exupéry/

Egy barátom, még az ünnepek előtt jelezte, erre jár majd valamikor. Boldog izgalommal vártam, elképzeltem, hogyan érkezik meg, miről beszélünk majd, ha betoppan.

Aztán tegnap küldött egy SMS-t, hogy ma délután, fél kettőre érkezik. S valahogy azóta nem várom.... másképp várom: nem azzal a boldog és reménykedő izgalommal, hanem türelmetlenséggel, szorongással, külsőségekkel. Igen, minden a helyén, rendben van -azóta takarítok, főzök-sütök - csak épp nekünk nem maradt hely ebben a nagy rendben.

PS: Megérkezett fél négykor. Jó volt.... felemelő és bensőséges. Köszönöm.