"Azért találták fel, - emeljünk kalapot! -  
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:   
Másképp a szeretet közülünk kihalna;    
Mert a halandó, nem lévén alkalma,       
Sohasem óhajtaná embertársa javát,     
És akkor az élet nem érne egy kovát."   
(Arany János) 

Hogy mikor lett számomra Attilából Atis-bátyó?

Az első általa vezetett lelkigyakorlat után? Nem, akkor még nem.Talán amikor elkísért felvételizni a Thalassába... Vagy amikor a Hűvösvölgyben egy sör mellett  beszélgettünk,  pingpongoztunk a szavakkal.... Vagy levelezésünk hozta ezt a megszólítást? Vagy a kazánházi nagy beszélgetésekben éreztem meg valamit abból, hogy arra a közelségre, amit Vele tapasztalok, a testvérbáty a jó kifejezés?

Nem tudom...

Atis-bátyó, Isten éltessen!