Most, hogy vége az Olimpiának,  és álmatlan éjszakáim felszabadultak, jöhet egy új bejegyzés?
 

Az utolsó esemény egy igen nívós jégkorongdöntő volt a két nagy rivális között: Kanada-USA. ( Az eredetileg esélyesnek gondolt oroszok nem jutottak be....) Kemény védekezés, ütközések, feszültség. Látványos meccs volt, kevés góllal és kiállítással, és persze hosszabbítással. Még a végeredmény is – hacsak azt nézzük és a csatát nem – a papírformát hozta.

Egy dolog volt meglepő. A bíróállítás. A négy csíkosruhásból három a hazai csapat honfitársa volt. Kétségtelenül profik, és a játékvezetők elitjéhez tartozók, de akkor is kanadaiak!*
Képzeljünk el például, hogy a budapesti rendezésű Olimpián a magyar-szerb vizilabdadöntőt két magyar bíró vezeti…
Ugye, hogy elképzelhetetlen?
 

A kérdés már csak az, mit csinálok ezentúl éjszaka???

*Teljesen korrekt, amolyan NHL-esen megengedő volt a játékvezetés.