Nagyobb túrát terveztem ma, de a hó is úgy gondolta, hogy nem jó neki egy helyben, hanem világot lát - így viszont én nem láttam a szemembe csapódó hótól...

De amit láttam, az meseszép volt!

 A tegnapi beszélgetés nyomán errefele van keresgélni valóm - s ehhez ma még kaptam egy kis noszogatást:

"Ahol szeretnek téged, ott nyugodtan leteheted minden álarcodat.
Ahol szeretnek téged, ott gyengének is mutatkozhatsz."
/Elli Michler/
 

" Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sohasem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet" /Saint- Exupéry/

Egy barátom, még az ünnepek előtt jelezte, erre jár majd valamikor. Boldog izgalommal vártam, elképzeltem, hogyan érkezik meg, miről beszélünk majd, ha betoppan.

Aztán tegnap küldött egy SMS-t, hogy ma délután, fél kettőre érkezik. S valahogy azóta nem várom.... másképp várom: nem azzal a boldog és reménykedő izgalommal, hanem türelmetlenséggel, szorongással, külsőségekkel. Igen, minden a helyén, rendben van -azóta takarítok, főzök-sütök - csak épp nekünk nem maradt hely ebben a nagy rendben.

PS: Megérkezett fél négykor. Jó volt.... felemelő és bensőséges. Köszönöm.

Ma végre volt egy kis időm köszönteni az új évet, és tervezgetni.

A tervek nagyon fontosak, és újévkor nem véletlenül tervezgetünk, a megújulás szándéka egyidős az évkezdet ünneplésével. Ahogyan a természet minden évben újjászületik, ugyanúgy mi is szeretnénk - csak ne feledjük, hogy a természet maga az újjászületésében is állandó marad; a fa itt az ablakom előtt ugyanaz lesz idén is, a megújulás csak friss hajtásokat és leveleket jelent, nem pedig egy másik fát.

Sokan mások is felfedezték már, hogy az újévi elhatározások nem különösebben működőképesek. A 40 évesnél idősebbek körében például kevesebb mint feleannyi ember tesz újévi fogadalmakat, mint a fiatalabb korosztályokban. Ez magyarázható azzal is, hogy ők már megtapasztalták, mennyi fogadalom marad teljesítetlenül, és azzal is, hogy ekkorra tényleg felnő az ember, ennek egyik jeleként pedig nem akar többé erőszakkal mássá válni, mint ami. Én is megtapasztaltam, pedig még messze a negyven.....

Mégis, azt mindig érdemes felsorolni - újévkor is -, hogy mik fontosak nekem mostanában, mikből áll a "meg kéne még valamikor csinálni" lista. Ez segít észben tartani a lényeges dolgokat, és segít abban is, hogy ne vállaljuk túl magunkat és észrevegyük, mi mindennek örülhetünk: a működő testünknek, a környezetünknek, a barátainknak, még ha kilométeres is a régóta esedékes levelek listája.

Szóval, ma reggel megint összeírtam a fontos dolgokat. A felsorolásom persze elég lesz a következő tíz évre, de csüggedni nem szabad. Kezdetnek elég, ha amikor kész a kávé, rögtön visszateszem a tejet a hűtőbe. Vagy hogy ezt a sokat tervezett blogot elkezdem írni.